Tangó, házasság, spiritualitás… írta: Kató Csaba (diakónus, katekéta)

katoek
Kató Csaba & Kató-Bellavics Ágota

“Az argentin tangót legegyszerűbben úgy szokták meghatározni: séta ölelésben. Az egésznek ez az ölelés a lényege (úgy látom, a többi mellékes). Nagyon nagy egymásra hangoltságot kíván. Amikor ebből az egymásra hangoltságból kiesünk már nem tangózunk. Csak úgy csinálunk, de az már nem tangó. Így van ez a házasságban is. Ha megszűnik az egymára hangoltság, akkor csak csináljuk a házasságot, de nem éljük. Lelépjük a megtanult koreográfiát, de hiányzik belőle a kapcsolat sava-borsa, a meghittség.”

Tangó, házasság, spiritualitás. Három fontos dolog, ami összeölelkezett az életemben.

Argentin tangó. Nem vagyok szakértője. Régóta csodálom és csak rövid ideje gyakorlom, de máris sokat kaptam a tangótól a magammal és a feleségemmel, Ágotával való kapcsolatunkhoz.

Házasság. Ezt már régebb óta, 25 éve gyakorlom és töretlenül csodálom.

Spiritualitás. Ez fonja számomra közös ölelésbe a tangót és a házasságot. Mindent átjáró és fenntartó kapcsolat.

Bennem három területen találkozik a tangó, a házasság és a spiritualitás:
Meghittség
Elkötelezettség
Szenvedély

Ezt a hármast úgyis szokták nevezni, hogy szerelemháromszög. Ennek aránya mutatja meg, hogy milyen a kapcsolatunk. Úgy tapasztaltam, ezek nélkül nehéz boldog kapcsolatban élni.

 

Az argentin tangót legegyszerűbben úgy szokták meghatározni: séta ölelésben. Az egésznek ez az ölelés a lényege (úgy látom, a többi mellékes). Nagyon nagy egymásra hangoltságot kíván. Amikor ebből az egymásra hangoltságból kiesünk már nem tangózunk. Csak úgy csinálunk, de az már nem tangó. Így van ez a házasságban is. Ha megszűnik az egymára hangoltság, akkor csak csináljuk a házasságot, de nem éljük. Lelépjük a megtanult koreográfiát, de hiányzik belőle a kapcsolat sava-borsa, a meghittség.

Ezt fejezi ki számomra a Teremtés könyve azzal, hogy a házasságot egy gesztussal írja le: “ketten egy emberré lesznek“. Gyönyörűséges, amikor megéljük ezt az egységet, és meg tudunk benne maradni örömökön és bánatokon keresztül táncolva.

 

Mi kell ehhez?

Első helyre tenném, hogy kapcsolatban legyek magammal, méghozzá jó kapcsolatban!Stabilan álljak. Ez abból születik meg számomra, ha abban a tudatban élek: “Isten, szeretet“. Isten szeret engem, méghozzá önmagamért. Ez tud igazi stabilitást adni. Ennek öntudatával, méltóságával tudok biztos léptekkel táncolni.

Én elég negatív képet hordoztam magamról, mint táncosról. Ez bizonytalanná tesz a parketten, így nehéz vezetnem a páromat. Nagyon sokat segít Ági folyamatos biztatása. A stabilitás kell ahhoz is, hogy egy meghatározott irányba tudjunk haladni.

 

A meghittségben megéljük, hogy egyéni céljaink elkezdenek egy közös céllá, iránnyá formálódni. A házasság nem egy praktikus kapcsolat, amelyben személyes céljaink megvalósításához találtunk alkalmas segítőtársat. Egyre jobban egymásra hangolódva elkezdjük egymást érezni, mígnem “te” az én-em részévé válsz. Szükségleteink összefonódnak. A te örömöd az én örömöm, a te célod az én célom lesz.

A házasságom néhány nagy konfliktusa is ebből fakadt. Lelkesen próbáltam a magam nagyszerű célját megvalósítani, de nem voltam elég érzékeny Ági vágyaira, céljaira. Megszakadt a meghittség köztünk és nagy odafigyeléssel újra kellett építenünk.

A  tangó mesterünk ezt úgy fogalmazta meg: “Egymásban táncoljatok!” A férfi a nő lábával lépjen, a nő a féfiéval, a férfiéban.

Ahogy Ádám mondja a történelem első szerelmes vallomásában: “ez már csont az én csontomból, és test az én testemből”.

 

Ez tartósan és igazi mélységében nem megy elkötelezettség nélkül. Nem tudom teljesen adni magam, ha nem tudok egészen bízni a másikban. Ehhez kell az elkötelezettség. Számíthatok rád, tudom, hogy nem lépsz le tánc közben. Vállalsz engem ország-világ előtt.

A hűség nem akadálya önmagam kibontakoztatásának, hanem éppen biztos bázisa.

 

A meghittségben, ahogy egyre mélyebben megosztom magamat a másikkal előjönnek a sebeim, gyengeségeim.

Ettől könnyen megijedünk, főleg mi férfiak, mert “nekünk mindig erősnek kell látszanunk”.

Sok kapcsolatot láttam ezen a zátonyon fennakadni. Kihal a meghittség, mert nem merik vállalni a sebeik feltárását. Pedig csak ez az út vezet a gyógyulásukhoz.

Engem is megkísértett, hogy hagyjam a tangót, amikor kiderültek a hiányosságaim. De erősebb volt annak a meghittségnek a szépsége, amit minden ügyetlenségem között is megéltünk a parketten.

A meghittség szépségéhez tartozik, hogy megszülethet benne a gyengeségeimmel való kiengesztelődés. De a velük való találkozáson túl, valaki mással is találkozhatom. A szívem mélyén felfedezhetem a bennem élő Istent és ugyanígy a párom szíve mélyén a benne élő Istent. Felfedezhetem, hogy ő létem, létünk forrása. Ő szeretetünk forrása. Megélem, hogy egészen szeretve vagyok, vagyunk általa.

Amikor egészen mélyen fakadóan próbálok szeretni, akkor megtapasztalom, hogy a szívem legmélyén van egy szeretet-forrás, amit nem én fakasztok. Rácsodálkozom, hogy több szeretet van bennem, mint amit képes vagyok megszülni. Ez a forrás Isten maga.

Az ő ölelésében táncolunk és ez az ölelés egészen beborít minket.

Isten akarja a táncunkat. Ő sokkal többet beletesz a táncunkba, mint mi együtt. Ezt ott tudom megragadni, hogy sokkal több születik a kapcsolatunkból, mint amit mi beleteszünk.

 

Az argentin tangót, a fénykorában, egy férfi három évig tanulta, mielőtt egy nőt fel mert volna kérni. Ez a tánc nem két test egymás melletti lötyögése. Egy életen keresztül tanulni kell.

A házasság egyik legnagyobb csapdája, ha úgy gondoljuk, ez már megy nekünk. A házasság egy folyamat, amiben mindig új kihívásokkal találkozunk. Szükségünk van folyamatos gyakorlásra, tréningekre.

Legkönnyebben a szenvedélyt veszíthetjük el útközben. Újra és újra meg kell raknunk a tüzet, hogy ne csak tartós, de szoros is legyen a kapcsolatunk. Például elkezdhetünk tangózni.”

Kató Csaba (diakónus, katekéta)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.